Magamról

Néhány éve még nem gondoltam, hogy a számítógépet használni fogom, azt meg végképp nem, hogy blogot is fogok írni. Két felnőtt lányom van, akik biztattak és sógornőm segített, hogy mindez létrejöjjön. Van egy aranyos, tüneményes, 9 és fél hónapos unokám, akivel nem egy városban lakom, így skype-on látom a mindennapjait. Már ezért is megérte, hogy ezzel a számítógépes világgal ismerkedem. Még meg kell említenem, hogy nagyon kedves barátaim, is unszoltak, hogy hozzak létre egy blogot, mutassam meg az alkotásaimat. Kicsit kérettem magam, hiszen, kevés az ismeretem, meg fényképezni sem tudok olyan jól, mint ezt látom a többi blogon. De igyekszem felnőni a feladathoz.

2012. március 1., csütörtök

Zoknilények



Rátaláltam egy könyvre: Életre kelt zoknik a címe. Annyira megtetszett, hogy elindult az új "őrület", mindenhol zoknikat vásároltam, néztem, hogy melyikből mit lehet varrni.
Ez volt az első lény, amit elkészítettem. Pocakos, zsebi baba névre kereszteltük. A későbbiekben, ezeknek lénynek volt a legnagyobb sikere.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

2 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)